Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Tihanyban elkurvultunk Zoltánnal, nyilván rajtunk múlt, de volt fagyi, meg finomság és volt rétes is, nevezzük szénhidrát kúrának.
A mérleget meg mindjárt kidobom.
(ezzel pedig új címkét nyitottam, vallomás néven)
Nem sanyargatni kell magad, hanem ésszerűen visszavenni a dolgokból. Egy kis sütivel, fagyival, kényeztetéssel semmi baj nincs, azzal szerintem sokkal többet ártasz, ha emiatt baromi nagy lelkifurdalást növesztesz magadnak. Talán már írtam, hogy én a diétám alatt is ettem mindenféléket (csokit, sütit, húsokat, pizzát, mindent), csak az addig megszokott adagok nagyjából 2/3-át. Nagyon nehéz volt, nem tagadom. De ez ilyen. Nem adják könnyen… 🙂
sztem őszintének kell lenni,akkor is, ha ezt nem lájkolják. nekem tudnom kell majd a visszaolvasásánál,amikor karcsú és szép leszek, hoyg tessék, ilyen is volt,igenis.:)én reggel eszem egy szelet pirítóst házi lekvárral, muszáj, utána már nemigen…lépcsőzés,hagyjál már, felmásztam, ha nem szégyelltem volna, hason. 😀
Én erre azt szoktam mondani, hogy ugyebár a futók a maraton ill. ultratávok előtt masszív szénhidrátfeltöltést végeznek (értsd: tésztát tömnek magukba), hát én ezt megelőlegezem magamnak, csak szépen, apránként… :-))Egyébként nagyon érdekes, hogy ahogy elhagytam az esti kenyérevést, sőt, csak reggel eszek, több kiló ment le, míg mikor csak futottam. Viszont mekkorát futottál!!! No és a lépcsőzés!!!