Össze vagyok zavarodva, hogy most akkor mennyit is futkároztam a múlt héten, a legoptimálisabb becslés szerint 2 km is megvan, na de hagyjuk már, ne legyünk ennyire optimisták. Abban maradok magammal, hogy 1600 méter, és ez szerintem jó. Egyben jobb lenne, nem mondom, de ne legyünk telhetetlenek, majd csak alakul. Mellette lenyomtam egy fél Norbit, az valami szörnyű volt, a fenekem azóta is érzem.

Ma megmértem magam,  50 dekát fogytam a múlt héten,  kiszámoltam, hogy ebben a tempóban életem végére akár karcsú öregasszony is lehetek, akár még vékonyan is meghalhatok, igazán szép kilátás. Nem szabad ennyit számolni, csak a baj van vele.

Egyébként meg az van, hogy nekem állandóan dagadnak a bokáim melegben,. márpedig elkezdődött a hosszú, forró nyár,  s egyébként is stabilan állok a földön ezekkel a dorongokkal, melyek a hő hatására elefántlábakká avanzsálódnak – na de ennek vége, imádom, hogy futás végére mindig karcsú a bokám, már ezért megéri. A bokámon látom, hogyan fog a testem vékonyodni.

Ja, és a vicc. Már kétszer megnéztem a bemelegítős videót, valamit össze is hozok futás előtt, csak én már abban elfáradok, de azért alibizek kicsit. Viszont tegnap elkezdtem nyújtani is. Uramatyám. Ugye, az van, hogy átmegyek a kis fahídon a futóterepemre, és gondoltam, hoyg visszafelé majd ott végzem a nyújtást, mondjuk, ez már a kertek alatt van, éppen láthat is valaki a házából, de nem érdekel. Ebben nyilván az is benne van, hogy futás után hősnek gondolom magam, feszes vagyok és friss és fiatal, nézzenek, na. És az volt, hogy bár látványra is magasabb volt a fahíd felső korlátja, mint ildomos, de hogy majd én oda felcsapom a lábam és úgy nyújtok. Először is alig bírtam felemelni rá a lábam,  másodszor amikor végre rajta volt, akkorát nyílalt valami a jobb combomban, hogy biztos voltam benne, itt most elszakadt valami. És ott álltam a rozzant bal térdemen a súlyommal, a jobb lábam a hídon szakadozik és nem bírtam levenni, ott gondoltam azt, hogy itt a vége(m). De már nem fáj, sőt, tegnap este sem fájt, csak ott akkor. Remélem, éppen félrenéztek vagy tüsszögtek a házakban….

A héten meg új terv van, majd jövök.

Az van, hogy egyrészről az az izomláz, ami üléskor ülő helyből felemelkedéskor (magyarul: felálláskor) jó kis kínokat okozott, az a futáskor elillant, persze, helyet adott minden más fajdalomnak (a talpam, a sípcsontom), de akkor is. Felszívódott, eltűnt.

Ez viszont mind semmi ahhoz képest, hogy kiderült, nem is jól mérem a távolságot (sacc), ugyanis többet futok. TÖBBET.  A csodálatos tájékozódási képességem az endomondo-n  sem hagyott cserbe, nem tudtam belőni eddig,  hogy honnan hová futok, de a férjem segített és azt írta ki az a kis cukiság, hoyg 150 méter. De én nem hiszem el, nem futhatok 150 métert, még soha nem futottam annyit. Hétszer meg pláne.

Na, ezért azt mondom, hoyg oké, legyen 100 méter,  Zé ugyan  haragszik érte, mert szerinte ennél jóval több,. de nem baj, mert ez így is nagyon király. Egy király vagyok. Vagy az udvari bolond.

Szóval, holnap összegzem a múlt hetet, meg mázsálás is lesz, jönnek a számok. Azt viszont tudom, hogy a következő héten nyújtom a távot, el fogok futni a hegylakók postaládájáig, de csak ötször. Aztán gyaloglás vissza, majd megint. Ezt a műholdas térképen elég jól be tudjuk lőni, tehát elég jól tudom majd számolni a métereket.

(150 méter??? lehetetlen.)

a nagy fenék meg nagy izomláz.  iszonyú nagy fenék – iszonyú nagy izomláz. 

meg a combom, a derekam és a karom is. hja, kérem, ha valakinek mindene nagy, ugye.

most így menjek el este futni? hát az ágyból kikelni sem nagyon.. próbálok én arra gondolni, persze, hoyg próbálok, hogy csak ott van izomláz, ahol izom is (muhaha), meg hogy most pusztítom a hájat, meg hoyg így lesz majd szép kerek és feszes a testem (elragadtatás), de nem vagyok egy G.I. Joe, na.

majd este dokumentálom, mennyire sikerült a napi penzumom, lehet, hogy a porban kúszva teljesítem.

akkor ma egyéb edzés  és most megmondom, hogy szenvedek.

nagyjából mindenhol fáj, pedig kb. fele annyit csináltam meg a gyakorlatokból, mint ildomos lett volna, de egyszerűen nem bír – tam töb – bet.

egyébként meg Norbi kick- box 1 (kösz, Gyöngyi!). régebben erre tornáztunk egy barátnőmmel és én tök bírtam*, majdhogynem szerettem, most meg…. halál. szerintem ez sokkal nehezebb, mint a 2.rész, na, nem mintha azt bírnám.

ma engem mindenki hagyjon békén, hozzám se szóljon senki, ha mégis muszáj, akkor csakis halkan és érdeklődve, hogy megmasszírozzanak-e  vagy milyen frissítőt hozzanak nekem.

– nem a Norbit. őt nem.