A busztrofedon a görögök régi írásmódja, jobbról balra és balról jobbra írtak felváltva, igen praktikus lehetett, nem kellett mindig a sor elejére menni. Na, így futottam én tegnap, oda-vissza, vissza-oda, csak a sorok távolsága csökkent egyre inkább. És minden sor végén meg kellett állnom levegőért. Ilyen tempó mellett.
3, 74 km, szerintem szörnyű volt. Dőlt a lé mindenhonnan, szívtam be azt a forró levegőt, cammogtam az úton és nem tudtam egyetlen pozitív gondolat köré sem csapódni. Na jó, ez nem is igaz, ugyanis azt azért el kell mondjam, hogy sem a legyalult, sem a kilyukasztott vízhólyagomat nem ragasztottale, a régi cipőmben kocorásztam és semmim nem fájt, az egy bal vádlit leszámítva, de ez meg azért, mert menet közben jöttem rá, hoyg nem melegítettem be. Egyszerűen elfelejtettem. Ez azért sokat elárul a tetszési indexemről.
Nos,jól van, ez a hét mehet a kukába, én meg a mai olvasztókemencébe.
* rég(ebb)i , olasz film
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: