Az is biztos már, hoyg én nem leszek a terepfutas.hu oldal regisztrált felhasználója. Pedig csak arra futottam, amerre kezdő koromban, Kis Tócsa, Nagy Tócsa, Postaláda, Lovak, Férjemszobra, satöbbi, de hogy ezt a helyet hogy találtam, ez valami szörnyű. Még jó, hoyg nem bicsaklott ki eddig a bokám. Áldott aszfalt.
Viszont az igaz, hogy egészen más dolog úgy futni, hogy elindulok A-ból és nem fel-alá futkorászom, mint itt, ugye, hanem teszek egy kört, változatos a táj, tök jó. Hogy mégsem ez lesz a jövőben, annak pont a tegnapi futás az oka, emelkedők, szembeszél, volt ott minden, de nem álltam meg. Csak egyszer, amikor rám jött a hasmenés, de az meg indokolt. Mondom: emelkedők, méghozzá azok az alattomos, hosszan elnyúló típusúak, nehogy egyszerre halj meg, minden lépésnél csak egy kicsit, de gyakran. Mindig csak egy kicsit forgatta meg bennem a kést.
Ritka szar időt mentem, de az előzőek ismeretében azt tudom mondani, hogy fusson ennek alapján jobbat, akinek hétanyja van és mivel ez a mondat már nagyon régóta várt a megfelelő közegre, most elégedett vagyok, úgy érzem, megtalálta a helyét.
Ezzel mintegy eloszlattam fejem fölül a bút és bánatot, hoyg vajon már soha többé nem futok rendesen, igenis fogok, a fejlődés ugyan nem töretlen, de előrefele mutat. Igenis.
Holnap szigetkör, csak mondom. Meg előtte nadrágvásárlás.
hát, ez a terepes-hegyes dolog tényleg eléggé killer, de vannak fanatikusok… lehet, egyszer mi is megszeretjük majd 😉
Ó, én még mindig nem fogyok kilóban (3 hónapja futok hetente 3x), de a ruháim már egy kicsit kényelmesebbek 🙂 Megmértem a derekam hogy mivanmár, és 1 egész centivel kevesebb lett, bizony.Amúgy én mindig szenvedek, elindulni például nagyon nehezemre esik mindig, és az első km után tudom csak magam arra kényszeríteni, hogy ne sajnálkozzak magamon már annyira 😀
Annyit mosolygok az írásaidon! Olyan sok mindenben magamra ismerek! Nagyon drukkolok, hogy beváljon neked a futás. Mert futni JÓÓÓÓÓÓÓ!
A terepfutás elsőre valóban borzalmas, de nagyon bele lehet szeretni. Én imádom már, bár nálam folyamatosan fennáll a veszély, hogy eltévedek – de az mondjuk a Kazinczy utcában is 😉
hello :)hát,nem egészen, mert most éppen nem fogyok és vmin változtatnom kell. a térd, az nagyon nem jó hír, arra nagyon vigyázz!én sokszor szenvedek, ez sajnos igaz, de nem mindig, és általában egy-egy etapnál csak 3 km után érkezik a jó érzés, addig nekem tényleg szenvedés. azt hiszem, hosszútávfutó leszek :DDD
Szia Zazi! Tegnap találtam rád és úgy örülök, hogy más is van, aki szenvedve fut nem csak én:) Azaz én most épp nem, mert a térdem nem akar futni… Pajzsmirigy- nekem alulműködik, és én nem is fogyok, hiába futok, te meg igen és ez a lényeg, neked ilyen bajod akkor nincs 🙂
Csak egy vérvétel és kiderül.
Hajrá, Zazi – nagyon büszke vagyok Rád – szigetköööööööööööör!!!!
Melyik sziget köre 11km?
nem adom fel, eszembe sem jut, ez nekem is meglepő 🙂
Jó vagy nagyon, nagyon bírom a kitartásodat!
??? mert ez így olyasmi? na, nem,nekem az nemlehet
Hasmenés? Szédülés?Orvos? Pajzsmirigy?
na jó, ezek lankák voltak, de a nagyon-nagyon alattomos fajtából ;)10km terepen?? never!
Ügyi vagy, a terep ilyen alattomos sunyi. Egyszer beneveztem egy terep 10re. Azt hittem kiköpöm a tüdőm. Utolsó is lettem :)Nitro
szerintem menni fog,persze, 11km,kételyem sincs a vége felől :DDD
Mivel én soha nem jutok el, fuss már két szigetkört, egyet a nevemben, jó? :)A nadrág miatt pedig széles mosoly :)))