Ez egy hosszú bejegyzés lesz, ezért bár lesz benne szó pulzuskontrollról, meg aerob edzésről, meg egyéb okosságokról, a legfontosabbat mégis úgy tudnám összefoglalni, hogy ha red curry volt az ebéded, ne menj futni este. Mert úgyis az árokban végzed.
Szóval, visszanéztem és volt itt már néhány stratégia, meg edzéscél, de a helyzet az, hogy a 2013 végéig kitűzött céljaimat én sikerrel abszolváltam augusztus végére, így úgy döntöttem, én már megtehetem, hogy lassú legyek és a hosszútávú céljaimmal foglalkozzam. Mert ugye akartam 3 km-t egyben augusztus végére és akartam idén a szigetet egyben körbefutni, de ezeket megcsináltam idejekorán (de hogy? most sem értem) és most kellenének új tervek és el lehet hinni, hogy vannak. Merjünk nagyot álmodni, én jövő év végén szeretnék egy félmaratont, elvégre félmarcsis hálóingem már van.
Ha nem megy, nem megy, 4 hónapja még tán azt sem tudtam, a futócipőt felvenni hogyan kell, de cél és terv akkor is kell. Szeretem, ha látom magam előtt a hová-t, a honnan kevésbé kérdéses.
Na, és itt jön képbe a pulzuskontroll. Nekem van egy minimál projektes pulzusórám, bőven elég egyelőre, mérje nekem a pulzust, ez a lényeg. Összeolvastam én már mindent a PK-ról, hogy mennyi legyen a maximális, erre azt tudom mondani, hogy amikor 1,5 km-eket futottam, egyszer éreztem, hogy valami nem jó, hát úgy zihálok, levegőt sem kapok, hát mi van??, akkor ránéztem a kezemen aladdig dísznek lévő pulzusmérőre és mikor megláttam, hoyg 206, majdnem hátsófali szívinfarktust kaptam, no, azóta nemcsak álprofinak tűnő kiegészítésként viselem, hanem valóban használom is, de tegnap jött el a teljesség.
Régóta aggaszt, hogy milyen borzasztó lassú vagyok, értem én, hogy túlsúly és nem szabad megerőltetni a térdeket, a bokákat, az ízületeket, a szívemet, a semmit, de azért tegye a szívére a kezét mindenki, ki ne szeretne végre gyorsabban futni? Naugye. Már több helyen is azt olvastam, hogy a gyorsuláshoz lassulni kell, ez nekem való, van indokom, hogy miért vagyok lassú, egyszerűen így kell mennem, ez jó.
Először ezt olvastam, de itt annyi számítás van a PK-ról, hogy már -már zavaró, aztán olvastam ezt és azt éreztem, hoyg na, ugyehogy. Én azt szeretném, ha jövő tavaszra lennék jobb formában, még inkább, hogy nyártól kezdődően, arra pedig fel lehet és kell készülni, jó unalmas tél lesz, csak menni és róni a km-eket, de jó, legyen. Nagyon tetszett ez is, meg ez is,
Na, újrakezdem, de nem törlöm ki, mert hasznos dolgok vannak ott, jó lesz ezt látnom később is.. Szóval: tegnap 11 km-t futottam pulzuskontrollal, ez nagyon király, pláne, hoyg nagyon élveztem, egyszer még kiabáltam is egyet, hogy ah, de jó ez, ráadásul 6 km után már nagyon nekem való volt, 9 km -nél meg úgy éreztem, hogy mindjárt szólok apósomnak, hoyg készüljön, megyek hozzá. Csongrádon lakik. Aztán 10-nél abba akartam hagyni, de teljes sötétség borult rám, és nem mertem az erdő mellett hazamenni, így a főúton hazakocogtam.
A red curry úgy jött képbe, hogy amikor ebédre ezt főztem, még gondoltam is rá, hogy ej, ez jó fűszeres, megalapozok az esti futásnak és lőn is. Árokba ugrás esete volt megint, de már készül a top10, hogy mit NE (t)egyél futás előtt.
Egy kicsit ambivalens vagyok a tegnapi futással, mert bár régen nem esett ilyen jól, ma már tudom, hogy sok volt és idejekorán ment, ami lehet nagyon inspiráló, de azért nem kellene a józan észt kihagyni a képletből. Az alap, hogy tavaszra legyek jobb, továbbra is fennáll, de be kell látnom, a futás nem az a műfaj, amelyet túlsúllyal (de lehet, hoyg anélkül sem) szakértő nélkül lehet csinálni, hosszútávra tervezek. Ez egy nagyon helyre kis kiugrás volt, megcsillogtattam a kitartásom (a sebességem nem), oké, menni fog, jó lesz ez. MAJD.
Most rajta vagyok a szakértői segítség bevonásán, remélem, sikerrel járok. Előre fel! De ésszel. 😉
NAGYON élveztem, és ez volt a legjobb benne, mert az érzés több volt, mint a táv.
dehogynem lehet, mindent lehet. intervall edzés!én úgy lélegzem, ezt add össze, hoyg kettőt be, egyet ki, ez nem tudom, jó-e, nekem az, tehát jó. ;)zenét nem hallgatok, nem bírom, rájöttem, én a futásra figyelek, meg magamra, meg vannak mféle oda nem illő gondolataim is (nem mindig ölel körbe a zen). ha már jól megy a 4 km,miért ne emelnél távot? két lehetőség van, vagy a táv vagy a tempó növelése, de csak az egyik!
Viszont Zazi, a 11km az őrület. És még élvezed is. Én itt egy kicsit időznék, nem kell mindig szenvedni, most élvezkedj egy kicsit :))
hát ja, de lassan ám és nem is biztos, hoyg ezt ünnepelni kell ám, nemcsak lábbal fut az ember, hanem ésszel is. már aki. 😉
Én egyáltalán nem futok tudományosan (se pulzusmérő, se számolgatás, csak futkározok), de a mostani 4km-es távom egyre gyorsabban megy. Erősen gondolkodom, hogy ki kellene tűznöm egy kicsit nagyobb kört (mondjuk 5km-t). Nem hallgatok zenét, csak a légzésemet figyelem – 2 lépés be, 2 lépés ki, emelkedőn felfelé 1 lépés be, 1 lépés ki. Sosem szúr az oldalam, de a végén (utsó 2-300m, látom a házunkat és ettől megőrülök) mindig nyomom ami kifér. Aztán a kapuban megállok és nem kapok levegőt, ezt lehet egyáltalán nem kellene?
majd kiderül,majd meglátjuk,hajszolni nem szeretném, én hosszútávra tervezek ;)köszönöm!!
tökéletesen egyet kell értenem, erre jöttem rá én is, hogy a teljesítményt ( a tempót, a távot) lehet fokozni elég sokáig, méghozzá úgy, hogy nem érezzük az azonnali károkat – de valóban ezt akarom? a frászt. a DK-ban van egy általános buzdítás, ami szuperjó, de kellenek a józan hangok is. köszönöm!
Bogi, szia, a tempón is sok múlik. én lassan futok, amikor azt mondom, hoyg gyorsan, akkor is az olyan 8, 15 perc /km – ez a végsebességem 3 km -nél.a túlsúllyal az a gond, hogy nagy súly nehezedik a térdekre és ahoyg rálépünk (ugrunk) a térdeinkre, az hosszún távon roncsolja az ízületeket. nagyon. 100 kiló fölött nem ajánlják a futást, előbb fogyni kell, erre van a gyorsgyaloglás.térd, boka, ízületek, veszélyesek nagyon, erre figyelni kell, fogyni kell közben, hoyg egyre kevésbé terheljük a lábainkat.
Fan-tasz-ti-kus vagy!!! 11 km? Le a kalappal előtted!
Szia! Nemrég találtam rá a blogodra, egyből végig is olvastam 🙂 Nagyon nagy inspiráló erő vagy, én egy hónapja kezdtem a futást 25 kg súlyfelesleggel (:S), úgy hogy két percet alig bírtam egyben lefutni..most a 3 km-nél járok, és tényleg álmélkodva olvasom, ezt a 11 km-t 🙂 Kicsit mesélnél mi számít túlzásnak? Nagyon félek, hogy nehogy én is rosszul csináljak bármit ahogy összevissza futok, sajnos én is csak egyedül csinálom, és pulzusmérőm sincs. Bár egyelőre kétlem, hogy a heti 4-szer 3 km-em túlzás lenne bármiben :DBogi
No, amire igazán büszke lehetsz, amiért dicséretet érdemel ez a poszt, az nem is a 11 kilométer, hanem az, hogy nem kap(ott) el a gépszíj.Sajnos, hajlamosak vagyunk magunkat és egymást is vállveregetve olyan teljesítmények felé űzni, aminek még nincs itt az ideje. Csak mert a kórus azt zúgja, hogy még, még, még… és úgy lassan már nem a futást élvezi az ember, hanem azt a sikert, ami sokszor már régen nem siker. Mert aki már tud futni, annál ne azt ünnepeljük, hogy sokat gyalogolt… :)Szóval, szerintem jó irányba haladsz.
De várjál, 180-ból az életkort, és az a max pulzus, vagy ennél is van olyan beosztás, mint ha 220-ból vonom ki?
Aha, értem! Ha megtalálod, érdekel! És milyen lassú voltál így?
Gratulálok a tegnapihoz, de leginkább így egyben az egészhez. Hogy messze idő előtt teljesítetted a célod és jövőre kitűzted magadnak a félmaratont. Sikerülni fog, az biztos 🙂
na,hgy pont azt nem találom, amit kellene. a lényege, hogy a gyorsuláshoz lassulni kell, hosszan és sokat kell lassan futni, hogy x idő múlva azt vegye észre az ember, h gyorsul. új számítása volt, 180-bólkellett kivonni az életkort és ha vki pufi /sérült akármi, akkor még 5-öt, a lényeg, hogy nekem legfeljebb 140-en kellene a pulzusnak lenni, ezzel futottam így tegnap a 11 km-t
majd megkérdezem,hogy egyáltalán kell ez vagy sem, mert már meg vagyok tévesztve teljesen
ezt is értem én:)
Jó, holnap rendeznem kell ezt a pulzusmérő-kérdést, és ha kiderül, hogy nem működőképes, mert egy éve áll itt, akkor a kardomba dőlök.Tea
És mostanában mennyi a pulzusod mégis? Én is ezt a 220 mínusz az életkor számítást olvastam, nézegetem futás közben, 140-150 körül jó nekem, emelkedőnél oké, ha több, már az ösztönös lélegzésem változásán is érzem, hogy na most sok. Meg a belemelegedéstől is függ. Tegnap a hegyen 160-as átlaggal mentem 🙂
én a férjemmel el nem megyek bringázni, azt tuti! pedig mi is szimbiózisban vagyunk. de én a gyerekeimet sem akartam németül tanítani 😉
Idegennel nekem sem menne. De Peti más. Ő én vagyok.
Julcsy, mindkettőnknek hajrá, amondó vagyok! nem kell a duma, hogy 11 km-em van, nem érdekes, nem ez számít, hanem az (nekem), hogy én nagyon élveztem a tegnapi futást, mondom, abba sem akartam hagyni, na, és ez a valami esetemben ;)én mással futni nem szeretek, egyedül szeretem csinálni, kell az, hogy magamban legyek, rendezzem soraimat, zavar, ha tudom, hogy a másik gyorsabb nálam, csak a kedvemért megy lassan. vagy a másik véglet, hoyg erőlködöm, hogy lépést tartsak vele, miközben nagy halál van. de azt hiszem, nemcsak a tempó miatt, egyszerűen egyedül szeretek futni. ez lehet, hogy fog változni, el tudom képzelni, de most ez van, ez az időszak. :)viszont segítség nagyon kell, kell, hoyg okosan csináljam, mert magamtól… hát azt nem tudom, átesem a ló másik oldalára 🙁
Oké, ezek szerint jól megmosták.Nem egyedül sokkal-sokkal jobb csinálni. Szerintem én sosem kezdtem volna neki, ha Peti nem jön le velem minden egyes alkalommal. Akkor még ma is csak azt írnám ehelyt, hogy mennyire irigyellek az akaraterődért és a kitartásodért. Ez mondjuk mit sem változott, de ma már én is inkább futok a nyavalyáskodás és önsajnálat helyett és egy hét múlva már megvan egyben az eddigi táv. Ami persze semmi (nekem igenis valami:S) a te 11 km-edhez, de én itt voltam és emlékszem az első méterekre is:))) Hajrá még mindig!
nekem szemernyi kétségem sincs afelől, hoyg ott leszünk és hoyg menni fog! nem is a tempóval van a baj, hanem a távval, megmosták a fejem reggel – szerencsére.pedig iszonyatosan élveztem a tegnapot, valami hihetetlen jó volt, haza sem akartam menni :Dnekem is lesz, ha minden igaz! azét úgy könnyebb, de főleg: biztonságosabb.
Szakértő az kell, bizony. Nekem szerencsém van:) (Az enyém folyton azt hajtogatja, hogy lassabban!, lassabban!, én meg hiába mondogatom neki, hogy nem bírom ezt a tötyörgést. Pedig tudom most már, hogy igaza van.)Te pedig szenzációs vagy, tudd meg! A közeledbe sem merek majd menni októberben. Merthogy most már semmi kétség, ott leszek én is és hogy menni fog, az is tuti:)