Tegnap pont úgy volt, hogy akkorra értem haza, amikor előző nap elindultam. Minden más volt, először is tehát hamarabb indultam, ráadásul földúton, a szokott terepen, és nem madrigál szólt a fülembe, hanem Rejtő egyik hangoskönyve.
Ez utóbbinak tudom be, mert egyelőre elképzelni sem tudom, hoyg magamnak, hogy elfutottam a férjem szobráig egyben. Basszus, ez 810 méter. 810. Elfutottam… elkocogtam. Elkocorásztam.*
Elfutottam oda, majd visszagyalogoltam az origóhoz, szóval, nem sétáltam, hanem gyors-gyalogoltam (nekem ez már az, éreztem a fenekemben a fájdalmat), hogy aztán újra lefussam. A második 810 közben egyszer (!) megálltam, mert Jenő könyvének első fejezetével végzett a felolvasó és léptetnem kellett, de azért hát na, eléggé kivoltam, jó kifogás volt. Viszont utána már egyszer sem álltam meg menetközben, sőt, visszafelé a (majdnem) fele távot megint lefutottam, s mivel ez pedig 380 méter, kereken 2 km volt az összetap.
És ennek meglehetősen örülök, hogy úgy mondjam.
Az pedig, hogy Rejtő volt a fülemben, jobb választásnak bizonyult, mint a madrigálosok, egy baj volt vele, hogy kicsit halk a max. hangerő, ezt onnan vettem észre, hogy a második 810-es etapnál erős lihegésre lettem figyelmes, képes voltam túlzihálni a felolvasót, a bedugott fülemet, mindent. Végülis ez is eredmény. Én már túllihegtem Rejtőt is.
Egyébként meg az van, hogy fogok írni egy csomó mindenről, ami nem futás, legalábbis nem közvetlenül, tehát olyanokról, hogy férj, motiváció II., fogyás (holnap pl. mázsálás), meg táplálkozás, mások inspirálása, én inspirálásom, példa, bemelegítés, meg nyújtás, verseny, meg ilyen izékről, járulékos dolgokról. Annyi minden van bennem. Annyi kiló van rajtam.
* nyelvújítás, tetszetős, benne van egy kis malacka érzés, de ennél jóval több: benne van a tempó (úgyismint antitempó), a futó körvonala és benne van az életérzés is.
Fogalmam sincs, miért küldte el a telefon háromszor is…. (igen, egy percig sem birom ki nélküled:-) )Mondjuk, hogy biztatásképp:-)
gondolod? az lenne a bónusz 🙂
De jó ezt olvasni, és mennyi mindenkit inspirálsz ezzel a futóbloggal.
kis idő még 🙂
Hehe…már ki is bírtam 😉
Úgy lesz, meglásd! Minimum félmaraton:-)
Úgy lesz, meglásd! Minimum félmaraton:-)
Úgy lesz, meglásd! Minimum félmaraton:-)
Wow, mindjárt itt az 1000 m! Ügyes vagy!Ági
olyan rendesek vagytok, lányok, Gabi… :)melegíts be. k. fontos (sorry)és hajrá!!!!
résen kell lennem magamnak is,mert ha nem mondod,észre sem veszem,hogy játszom az idővel 😀
Büszke vagyok Rád! és képzeld, tegnap szert tettem egy futócipőre, olyan, mint a Tied:) Térdem rendbe jött, úgyhogy a jövő héten újrázok, kezdem elölről. Remélem a térdem is szeretni fogja az új cipőt:)
Aha, majd tegnapelőtt… Figyelek ám! :DJuli
ez iszonyú jó volt, nagyon röhögtem :DDDa térgörbítésen még dolgoznom kell, de egyszercsak elétek állok majd 😀
lesz ebből valami, csak lesz ebből valami!
:-)) Ez jó volt!
“Tegnap pont úgy volt, hogy akkorra értem haza, amikor előző nap elindultam.”Na, ha erről szegény Einstein értesülhetett volna…!Mit gömbvillám, hát ez a nő simán körbeszáguldja a földgolyóbist, kérem! És egy nappal hamarabb ér haza, mint ahogy elindult!Vagy: tud egy rövidebb utat az erdőn át, vagyis izé… féregjáratot, és úgy általában smafu neki a térgörbítés.Einsteint így is, úgy is a guta ütné meg, de viszont erre már én is majdhogynem irigy vagyok! ;DDD Fotelből ezt nem lehet?…Csak így tovább, Zazi!!!Juli
Gratu és csak így tovább!
akkor erről írok egy hosszabbat, rendben? valószínűleg holnap reggel.:) kibírod addig? 😀
Namost…..legyünk kissé komolyak is kérem. Mert komoly kérdés következik.Mennyi időt szoktál így elkocorászni? Mármint fülhallgató fel, s míg újból belépsz a kapun, hogy akkor a ma esti adag is pipa?A kacarászással töltött idő mellékes……Tudod, próbálok hangolódni. Nekem meg ezernyi a kifogásom, s most épp az időbeosztásom rendezgetem. Szeretnék ennek is helyet találni a nap 24 órájában valahol. Lehetőség szerint nem éccaka, nem nappal, nem reggel. Mert gyarló vagyok, a reggeli szunyát nem adom.
Igen, igen, ez a te lelkeden szárad! :-)Még az is lehet, hogy a végén futni is elkezdek!?
kocorászni remekül tudok. egyszer majd futok is.:D
Egyenlőre csak kacarászásban:))Meg persze kocorászásban is. Miért ne lehetnél? Te csinálod, én meg nem. Már többet tettél nálam!!!
kocorászásban? 🙂
én ma mondtam Györgyinek (majd írok róla), hogy ez az ő lelkén szárad. száradhasson valami az én lelkemen, pleaseeeeeeeeeeeee
Példakép:)
Zazi, addig-addig, hogy nekifogtam én is. Nem, nem a futásnak, hanem a régi súly visszanyerésének. (én tekerek) Vissza a táplálkozás helyes formájához, a mozgáshoz. (rövid story: gyerekekkel feljött 20 kg, 4 évvel ezelőtt lement 30 kg, 3 év alatt visszajött 20 kg. Most le kell menni a 20 kg-nak, aztán tartani a súlyt.)Hajrá nekünk,Glória