Amikor Márait kicsapták a gimnáziumból, állítólag búcsúzóul még odaordította a megfelelő személynek, hogy leszek én még érettségi tétel!
Ezt akkor most szeretném küldeni szeretettel azoknak, akik véletlenül sem kommentálják az elhatározásom, csak végigmérik tekintetükkel a testem. Ami nem kis feladat, érzem én is a súlyát, a feladat súlyát is, meg a testem súlyát is. Majd nézzenek végig fél év múlva. Mikor elfutok mellettük és odabiccentek.
(kiegészítés a motivációs levélhez)
Jogos 🙂
nem a futása lényeg, hanem, hoyg csináljunk valamit. te meg olyan kis bombázó vagy, azért le a kalappal előtted,én is görgök, csak én saját testen. :(Buci,most már nagyon kéne az a piknik!!!
tényleg? én meg az ilyen kommentet szeretem 😉
Szeretem a blogodat. :)Tea
Zazikám, le a kalappal, én beállok a sorba negyediknek, én futni nem, de kerékpározok minden nap, van hogy a TV előtt görgőn, de ki nem hagyom! S meglátod egyszer feltekerek Egomba, hogy meglegyen az idei piknikünk is végre:)
hanem hová? a legjobb helyre írtad 🙂
naná!
Uppsz, ezt nem ide kellett volna írnom 🙁 most már mindegy …
😀
te vagy a harmadik, aki ezt írja,még ilyet! 🙂 fogunk mi még irigység tárgya lenni, nyugodjon meg mindenki 😀
izzadtan! ki ne maradjon 🙂
és esszük a chips-et! vagy a sütit…. 🙂
lesz itt egy jó kis csapat, dacosék :)hú, de örülök ennek!
így is kell! A futócipőmet én is Te hatásodra vettem elő, és egészítettem ki biciklivel! Hajrá-hajrá ( nekünk undongáknak :)))
Borzasan, dacosan, boldogan…
Erről van szó! Abban a félórában (vagy mennyi, mindegy) nem a kanapén ülünk és a tévét bámuljuk! 🙂
Zazikám! Legyél büszke magadra, mert a Te hatásodra kezdtem el futni, bicajozni (most tekertem haza a faluból 14km) :o) és majd egyszer együtt futunk el mindenki mellett, és csak tátják a szájukat, milyen sportosak és csinik is vagyunk ;o)
ugyehogy!
😉