18 +
Volt egyszer egy nagyon kedves barátnőm, aki elmesélte nekem, hogy náluk van olyan, hogy nincs kedve a szex-hez és akkor megbeszélik, hoyg oké, ez most a férje kedvéért lesz. Én ezt sosem értettem, csak nem mertem megkérdezni, mert hát rendben, éjszaka van, fáradt, a gyerek egész nap bőgött, a főnök egész nap ordítozott, ő egész nap robotolt, vagy akármi, különben is álmos és csak aludni szeretne, jó, van ilyen. Na de menetközben? Menetközben sem változik a hozzáállása? Nem jön meg a kedve? Teljesen össze voltam zavarodva. Máig.
Tegnap ugyanis megértettem ezt, nem teljesen, de a futással kapcsolatban igen. Én, kérem, egész nap dolgoztam, idegeskedtem és végig fel-felbukkant bennem a gondolat, hogy basszus, nekem este még futnom is kell. A ménkűbe. Már szuperül elegem volt a napból és tényleg csak arra vágytam, hogy idejekorán, de ágyba bújhassak, ki a fenének van még kedve róni a métereket. Persze, erőt vettem magamon, és elmentem (mert a kötelesség, az kötelesség), előtte megint csak valami alibi bemelegítés történt (mondom, hoyg nem volt kedvem), de majd menetközben, gondoltam, menetközben majd megjön a kedvem.. És jelentem: nem.
Végigmentem a múltkori távon, 2 x 810, meg 1 x 350, ráadásul a második 810-et is egyben lefutottam, nem álltam meg, de nem jött az a rohadt endorfin, pedig vártam, hoyg majd most, majd a Kis Tócsa után, meg a Nagy Tócsa után, de nem jött. És akkor megadtam magam, jó, megteszem, amit követel a testem, lefutom ezt a nyamvadt távot és felejtsen el mindenki. Emlékezzünk szomorúan Marcsira.
És akkor még az is volt, hogy rávarázsoltam a telefonomra az endomondo-t (van véleményem, fogok majd írni róla), és olyan számokat írt ki, hogy majdnem eldobtam a telefonom, kapaszkodjatok, a 830 méteres kocorászással mennyi kalóriát égettem el? 15 -öt. Egy túró rudi 1 / 5 – ét. Mondja meg valaki, miért ne töröljem le a telefonomról. És akkor arról, hogy azt írta ki, hogy 10 perc / km-es tempóval (nem túlzás ezt a szót használni?) futok, már ne is szóljak.
Ezek után nem kell csodálkozni ezen:
