a bal lábam*

Egyre többet mutatok magamból, tessék, már a nadrágom is levettem, jó a tendencia. Egy év múlva a mozgós blogból 18 +-os lesz.

Ez egy láb, a bal, melyen tegnap fagyasztott málnával történő jegelés folyt. Erős volt a dilemma, hogy gyomorba vagy lábra alkalmazzam a gyógymódot.

Még télen, az egyik wampon összetört alattam egy szék. Így történt, érezzétek a történet súlyát. Igazából egy műanyag, szar szék volt, én rajta térdeltem és kiment előbb a szék lába, majd az enyém is, minek következtében én egyenesen a betonra huppantam a térdemmel 80 centi magasból. Na, akkor hónapokig éreztem a nem-frankót, van is egy kis púp a belső részen.

Most a megerőltetéstől, hiszen ne felejtsük az őrült tempómat, fájdogált egy kicsit, én meg nem mertem vele menni sehova, futni végképp nem, így aztán fimnézés közbeni intenzív jegelést alkalmaztam, annyi volt a tegnapi mozgásadagom, hogy lustán lelöktem a lábamról a málnát, meg visszahajítottam. Azt hiszem, ettől nem fogok fogyni.

Ma is akartam, de ma egész napot felölelő grillezés folyt, így most, délután 5-kor kezdem el a jegelést, bár gyanúm szerint Zé este meg akarja enni a málnát, ezért forszírozza.

A lábam pedig ennél vastagabb, lentről felfelé exponenciálisan nő a körfogata, de ravaszul visszaéltem a fényekkel. Mivel holnap mázsálás lesz, egészen konkrétan meg tudom mondani, kevesebb centi kell-e a körbetekeréshez, erősen ajánlom.

A címkék szaporítását viszont a mai nappal a sérülés szóval gazdagítom, igazából ezért volt az egész, hogy végre én is ilyet írhassak. Megirigyeltem a nagyokat, na.