motiváció újratöltve

Nem titok, hogy nagyon szenvedős héten vagyok túl, tegye fel a kezét, aki nem; semmi sem esett jól, a futás végképp nem. Kínszenvedéssel összehoztam valamit, hogy mégse 0 legyen, de hagyjuk. Ez az egész hét  (a hőség, a cipő, hogy nem ment a futás) ment a kukába.

Tegnap este egy barátnőm még megkérdezte, hogy megyek-e futni, mondtam, hoyg eszem ágában sem, majd kedd reggel, elég volt a kudarcokból, hogy aztán ennek a jól felépített logikai rendszeremnek ellentmondva mégis 5-re állítsam be az ébresztőt. 6 -kor kint voltam, régi cipőben, az újba ugyan beledugtam a bal lábam. Majd…

Na, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az első 3 km (figyelitek, mit írok??) oly vacak volt, rendszeresen begörcsölni készülő bal vádlim hozta magát, én ezt nem értem, minden bajom ebbe a lábba koncentrálódik, nekem az egész bal lábam az Achilles-inam. Meg kellett állnom kétszer 10 másodpercre, én nem szoktam belesétálni, addig futok, míg csak bírok, aztán meg pihegek, majd folytatom, szóval, ez nekem nettó hossz.

És esküszöm, hogy közben azon gondolkodtam, hogy mi a motivációm. Mert hogy nem a táv, az biztos, a tempóm megint csak nem esélyes, valaminek pedig lennie kell, ha én ezt csinálom, nem létezik, hogy itt szenvedek a semmiért. Eszembe jutott egy rajz, amit egyszer lementettem, s bár utólag kiderült, hogy nem a futásról szól, mégis berakom ide, mert ennek alapján kezdtem el összeszedni magamban (ne felejtsük el, hogy éppen begörcsölni készült a lábam, k. meleg volt, izzadtam és  nem úrinősen), hogy mégis mi a jó ebben nekem.

És miközben tehát húztam a bal lábam,  elkezdtem összeszedni.

1. fogyok. nem gyorsan, nem látványosan, de mégiscsak. feltételezésem szerint ez  a tempómmal lehet összefüggésben, mert egyik sem valami fényes, majd megkérdezem a konteo-sokat, mi a véleményük erről az eleddig még fel nem derített világméretű összeesküvésről.

2. nem dagad úgy a bokám, pedig a túlsúly ezzel a hőséggel megspékelve az egyébként sem karcsú lábaimat rendesen megdagasztja. gondolom, jót tesz a vérkeringésemnek, a sok ülés után végre dolgozik a szív. meg a lélek.

3. az anyagcserém jelentősen javult, mióta rendszeresen mozgok, nem részletezném, de napjaimat a legkisebb helységben kezdem, a többi fantázia kérdése.

4. egy éve vettem észre, hoyg veszettül zsibbadnak a kezeim éjszaka, nappal nem, de éjszaka valami rettenet. sok ülés, rossz  testtartás, nem mozgás, gerincsérvesedés. ennek lőttek, szinte teljesen elmúlt, nagyon ritkán fordul elő.

5. küszködöm egy nem túl szerencsés mentális betegséggel, majd egyszer mesélek. a lényeg, hogy ez elmúlni nem fog, így maradok mindörökre, viszont a rendszeres mozgás mégis segít, volt, amikor megmentett, nem viccelek.

6. nőtt az önbizalmam. azt a szintet még nem sikerült elérnem, hogy egy flegmán válaszoló eladónak visszabökjem, hoyg kisöcsém, velem így nem beszélhetsz, én már 1 … 5   6,3 km-t futok egy alkalommal, de azért haladok. hosszú az út, de ráléptem. meg tudok csinálni valamit, amiről azt gondoltam, hogy soha. hogy SOHA.

7. feszesebb a bőröm. csak kívülről nem látszik.

8. nőtt a szexuális étvágyam, szerintem ezt nem kínos leírni, eddig sem volt rossz, most még jobb. ezzel számoljon, aki futni kezd. párkapcsolatban élők előnyben.

9. fantasztikus embereket ismerek meg, komolyan, csak ámuldozom. mostanában többet élőben is, nemsokára még többet és mire megvénülünk* meghalok, kiderül, hogy egész jó hely ez a Föld.

Más nem jutott eszembe, viszont mire ezt így szépen végiggondoltam, a begörcs oldódott és elkezdtem úgy érezni, hogy ah, kezdek érezni  valamit, és még elkocorásztam 3,3 km-en át, közbeiktattam egy emelkedőt, majd visszafutottam, hoyg befejezem, de nem akaródzott és még eldöcörésztem egy kicsit, ahonnan vissza is kellett jönni, szóval 6,35 km. És 7 cm.

De nem a táv a legjobb ám, és nem is a tempó, hanem az, hogy megint igen jó volt, nem fájt, nem görcsölt, nem szédelegtem, levegőt is kaptam, és csak futottam, futottam és ezt most akkor szeretném még tizediknek iderittyenteni.

10. futni valamiért jó. én nem tudom, mi ez, de jó nagyon.