a red curry esete az alapozással
Ez egy hosszú bejegyzés lesz, ezért bár lesz benne szó pulzuskontrollról, meg aerob edzésről, meg egyéb okosságokról, a legfontosabbat mégis úgy tudnám összefoglalni, hogy ha red curry volt az ebéded, ne menj futni este. Mert úgyis az árokban végzed.
Szóval, visszanéztem és volt itt már néhány stratégia, meg edzéscél, de a helyzet az, hogy a 2013 végéig kitűzött céljaimat én sikerrel abszolváltam augusztus végére, így úgy döntöttem, én már megtehetem, hogy lassú legyek és a hosszútávú céljaimmal foglalkozzam. Mert ugye akartam 3 km-t egyben augusztus végére és akartam idén a szigetet egyben körbefutni, de ezeket megcsináltam idejekorán (de hogy? most sem értem) és most kellenének új tervek és el lehet hinni, hogy vannak. Merjünk nagyot álmodni, én jövő év végén szeretnék egy félmaratont, elvégre félmarcsis hálóingem már van.
Ha nem megy, nem megy, 4 hónapja még tán azt sem tudtam, a futócipőt felvenni hogyan kell, de cél és terv akkor is kell. Szeretem, ha látom magam előtt a hová-t, a honnan kevésbé kérdéses.
Na, és itt jön képbe a pulzuskontroll. Nekem van egy minimál projektes pulzusórám, bőven elég egyelőre, mérje nekem a pulzust, ez a lényeg. Összeolvastam én már mindent a PK-ról, hogy mennyi legyen a maximális, erre azt tudom mondani, hogy amikor 1,5 km-eket futottam, egyszer éreztem, hogy valami nem jó, hát úgy zihálok, levegőt sem kapok, hát mi van??, akkor ránéztem a kezemen aladdig dísznek lévő pulzusmérőre és mikor megláttam, hoyg 206, majdnem hátsófali szívinfarktust kaptam, no, azóta nemcsak álprofinak tűnő kiegészítésként viselem, hanem valóban használom is, de tegnap jött el a teljesség.
Régóta aggaszt, hogy milyen borzasztó lassú vagyok, értem én, hogy túlsúly és nem szabad megerőltetni a térdeket, a bokákat, az ízületeket, a szívemet, a semmit, de azért tegye a szívére a kezét mindenki, ki ne szeretne végre gyorsabban futni? Naugye. Már több helyen is azt olvastam, hogy a gyorsuláshoz lassulni kell, ez nekem való, van indokom, hogy miért vagyok lassú, egyszerűen így kell mennem, ez jó.
Először ezt olvastam, de itt annyi számítás van a PK-ról, hogy már -már zavaró, aztán olvastam ezt és azt éreztem, hoyg na, ugyehogy. Én azt szeretném, ha jövő tavaszra lennék jobb formában, még inkább, hogy nyártól kezdődően, arra pedig fel lehet és kell készülni, jó unalmas tél lesz, csak menni és róni a km-eket, de jó, legyen. Nagyon tetszett ez is, meg ez is,
Na, újrakezdem, de nem törlöm ki, mert hasznos dolgok vannak ott, jó lesz ezt látnom később is.. Szóval: tegnap 11 km-t futottam pulzuskontrollal, ez nagyon király, pláne, hoyg nagyon élveztem, egyszer még kiabáltam is egyet, hogy ah, de jó ez, ráadásul 6 km után már nagyon nekem való volt, 9 km -nél meg úgy éreztem, hogy mindjárt szólok apósomnak, hoyg készüljön, megyek hozzá. Csongrádon lakik. Aztán 10-nél abba akartam hagyni, de teljes sötétség borult rám, és nem mertem az erdő mellett hazamenni, így a főúton hazakocogtam.
A red curry úgy jött képbe, hogy amikor ebédre ezt főztem, még gondoltam is rá, hogy ej, ez jó fűszeres, megalapozok az esti futásnak és lőn is. Árokba ugrás esete volt megint, de már készül a top10, hogy mit NE (t)egyél futás előtt.
Egy kicsit ambivalens vagyok a tegnapi futással, mert bár régen nem esett ilyen jól, ma már tudom, hogy sok volt és idejekorán ment, ami lehet nagyon inspiráló, de azért nem kellene a józan észt kihagyni a képletből. Az alap, hogy tavaszra legyek jobb, továbbra is fennáll, de be kell látnom, a futás nem az a műfaj, amelyet túlsúllyal (de lehet, hoyg anélkül sem) szakértő nélkül lehet csinálni, hosszútávra tervezek. Ez egy nagyon helyre kis kiugrás volt, megcsillogtattam a kitartásom (a sebességem nem), oké, menni fog, jó lesz ez. MAJD.
Most rajta vagyok a szakértői segítség bevonásán, remélem, sikerrel járok. Előre fel! De ésszel. 😉